A nagy fehér csönd [antikvár]

Részlet a könyvből: Egy látogatás, bemutatásképpen. A férfi belépett. Kényelmesen egy karosszékbe ült, maga mellé a szőnyegre tette le a kalapját, a lábait keresztbevetette és szólt: - Uram... francia ember vagyok... Kissé angolos kiejtéssel beszélt. Néhány udvarias szóval üdvözöltem, de ő a beszédbe vágott: - Bocsánat... én tudom, hogy zavarom önt, sok a dolga... Tudom, tudom. Csak pár pillanatra jöttem. Hogy ki vagyok? ... Freddy. Pardon... természetesen van más nevem is, mint mindenki másnak, de ez nem fontos. Harminchat esztendős vagyok... (órájára nézett)... két óra és harmincöt perc óta. De ezt a harminchat esztendőt aztán jól kihasználtam... Egy pillanatra elhallgatott, álmodozásba merülve. Felhasználtam az alkalmat és megfigyeltem. A lámpa jól megvilágította az arcát. Harminchat esztendős... lehetetlen. Huszonnyolcnak vagy harmincnak hittem volna, többnek semmi esetre. De mikor jobban megnéztem, láttam, hogy arca markáns és beesett, homlokát ráncok vágják keresztül... Itt egy keserű vonás a szájánál... Szenvedés... Csak az ajkai fiatalok még... a szája piros, feltűnően piros az arc halványsága mellett.