A nagy gát mögött [antikvár]

Részlet a könyvből: Tjerk még mindig nem tudta, mi történt tulajdonképpen... Olyan volt az egész, mint valami álom, amely mindjárt el fog tünni. De a torony harangjának nehéz, ijesztő zúgása és a régi ház különös remegése egyre nyugtalanították. A vaksötét ágyfülkéből kiláthatott a félig nyitott kis ajtón, amely a feketeszürke homályba merült szobába vezetett, csak a mennyezetgerendáról függő olajlámpa alakját tudta homályosan kivenni. Észrevette, hogy a lámpa mozdulatlanul lóg, de odakint a harang jajgatott és zengett, félreverten, rémülettel s hirtelen éles asszonyi hang sikoltotta az ablak alatt valahol: - Gyere már, Pier! Miért, hát miért... - Tjerk nem hallotta a többit, de szörcsögés, locsogás ütötte meg a fülét és a padláslépcsőn lépések nyikorogtak, a házban pedig mindenfelől tompa beszélgetés szűrödött be hozzá, halkan, fojtottan, mintha a sötétség a hangot is szorosan beburkolta volna. Tjerk egyszerre félni kezdett. Odahajolt a bátyjához, Maartenhez, aki mellette aludt az ágyban és odaszorította arcát az ő arcához, hogy érezze meleg lélekzetét. Aztán ébreszteni próbálta a bátyját, lehúzta róla a takarót, megrázta a vállát.