A Nagy Isten Hajában [antikvár]

Egy kis hindú mesét adunk át itt európai mezbe öltöztetve a különlegességek kedvelőinek. A mese címe kettős értelemmel bir az eredetiben. Egyaránt fordíthatjuk vagy így: Az új hold az Istenek Istenének hajában vagy pedig így: Aki megsemmisíti az Istenek, démonok és mindenek büszkeségét az egész Teremtésben, azaz a Szépség és Jószerencse istennője. Azok előtt, kik nem ismerik a szanszkrit nyelv egyedülálló gépniuszát, talán különösnek tűnik fel, hogy egy és ugyanazon mondat két ennyire eltérő gondolatot fejezhet ki. Ám épen az elmés kétértelműségben rejlik a szanszkrit nyelv ereje. Hiszen vannak pillangók és lepkék is, melyeknek szárnyáról lehetetlen volna eldönteni, hogy tulajdonképen minő színűek, mert megfelelően a világításnak, amelyben nézzük őket, színeket játszanak és átváltoznak, most mély-piros, aztán pávakék, majd talán bibor vagy ó-arany ragyogással villannak meg. És épen úgy szikrázik és villan föl más-más jelentéssel a jól megformált szanszkrit összetétel, mint ama pillangószárnyak különböző színekkel. S a szavaknak ez a mélyen átgondolt kettős, hármas vagy akár többszörös értelmezése kölcsönöz a klasszikus nyelvnek valami verbális fényt, közvetett szuggeszciókban valami állandó rejtelmességet, vonatkozásokat, célzásokat, szivárványos szépséget, melyeknek még csak halvány képét sem adhatja vissza semmi más nyelv. Mert a fordításban fel kell aprítanunk azt, ami az eredetiben egységet képez. S ily módon mesénk címe is, az értékelés szerint, amelyet választunk, hogy az összetevő elemeket meghatározzuk, épúgy jelentheti a holdékes isten hajdíszét, mint a világot mámorba ejtő Aphrodite egyetemes fennhatóságát.