A nagy káder [antikvár]

A borító enyhén kopottas, a fedlap és előzéklap mentén a ragasztás kis helyen sérült, a könyvtest megnyílt. Tulajdonosi bejegyzéssel. Pár lapja halványan foltos.
Munk Artúr. A nagy káder. Egy pleni feljegyzései a forradalmi Oroszországból. Budapest, [1930k.]. Pantheon. 440 p. Második kiadás. Fűzött egészvászon. / Részlet a könyvből: Az a Weisz ... a Weisz... Mindennek ő az oka: a doktor Weisz. Tartalékos ezredorvos. Békében: csendes falusi doktor volt valahol a tótok között, háborúban: ezredorvos-főnök. Regimentschefarzt a hatvanötösöknél. Évekig gürcölt künn a fronton, velem együtt. Alig volt nálamnál idősebb, de mivel egy csillaggal több ragyogott fekete paroliján, mint az enyémen, hát ez az egy csillag pénzben havi száz korona differenciát, méterben pedig ezer métert tett ki az ő javára. Régi vágyam volt már, hogy háromévi frontszolgálatom után végre az ezred-törzshöz kerüljek, mint ezredorvos-főnök. Untam már örökös zászlóalj-beosztásomat, untam az »előretolt« segélyhelyeket, meguntam a rengeteg ágyúzást. Az én egy életemmel ne játszék senki. Hátul az ezredes mellett egész más: volt ott cigányzene, koncert, katonazene, sokszor meg is feledkeztek, hogy háboru van. Ha oltani, vagy vizsgálni kellett a legénységet, az ezredorvos csak kiadta a parancsot, mi meg mentünk a lövészárokba tifusz és kolera ellen oltani, »tisztasági vizitet« tartani. Mondtam is az első vonalbeli tiszteknek: - Könnyű nektek itt elbújni a rókalyukakban, de nehéz nekem ki-be járkálni az első állásokba...