A nagy kisérlet [antikvár]

Részlet a könyvből: Sem különös örömmel, sem túlságos büszkeséggel nem tölt el az a tudat, hogy ebben az órában, amikor ezeket a sorokat írom, én vagyok az egyetlen ember, aki a sors csodálatos akarata folytán ismerem dr. Szerdai Miklós barátom érthetetlen regényét. Hogy mi történt ezzel a tehetséges fiatalemberrel, dr. Venczel professzor titkárával és könyvtárosával, azt e pillanatban nem sejti senki más, csak én, aki kilenc év multán elolvashattam Szerdai Miklós naplóját, olyan izgalommal és fölzaklatottsággal, amilyenhez hasonlóra nem is emlékszem. Mielőtt ezt a példátlan naplót átadnám a nyilvánosságnak, el kell mondanom az eset előzményeit, valamint körvonalaznom kell azt a barátságot, amely Szerdai Miklóshoz fűzött. Az egyetemi évek alatt ismerkedtem meg vele és hamarosan megszerettem ezt a kissé zárkózott, de alapjában gazdag kedélyű fiatalembert, aki nagyon sokat tanult, olvasott, gondolkozott, de igen keveset beszélt. Gyakran órákhosszat ültünk egymás mellett szótlanul és sakkoztunk vagy rejtvényeket fejtettünk, ha pedig mégis beszélni kezdett és elárult magáról valamit, az inkább a jövőre, terveire és álmaira, mint a multra vonatkozott...