A nagy utazás [antikvár]

Az élek kopottak. A fedlap a gerinc mentén felszakadt.
Tizenhat esztendeig várt Jorge Semprun, hogy az idő megérlelje benne A nagy utazás-t. Várt türelemmel, önfegyelemmel, hogy emlék és gondolat, és mindaz, amit közölni akar az emberiséggel, megtisztuljon az esetlegesség salakjától, tiszta és természetes kapcsolatokba, hajlékony és szigorú rendbe rendeződjön. Négy napig utazik Jorge Semprun, a politikai fogoly, a buchenwali koncentrációs tábor felé. Formentor-díjas könyve, A nagy utazás, ennek a négy napnak a története. De csak szerkezetében négy nap a regény időtartama: Semprun mesterien szerkeszti egybe a négy nap történetével az "utazás" előtti és utáni emlékeit, tulajdonképpen mindazt, amit lényegesnek, közölni valónak érez. A francia kritikák nagy műnek nevezik Semprun könyvét. Valóban, erről az iszonyatos, megrázó témáról még soha ilyen modern, ilyen fegyelmezett művet nem írtak. Az ájulás A nagy utazás hősének háború utáni "kalandjairól" szól. Ezek a "kalandok" oldottabb anyagokból épülnek fel, még inkább szellemi és érzelmi természetűek. A hős a valóság pillanatiait az emlékek síkján is megéli, bonyolult összefüggések és asszociációk felvillantásával bizonyítja, hogy a pillanatnyi életérzés, sőt magatartás mennyire függvénye mindannak, amit átélt és átgondolt valaha valaki.