A nagy valami [antikvár]

Részlet a könyvből: Borcsa szakácsné az ajtóban állott, két öklét keményen nekifeszítve termetes csípőinek. Ha volt valakinek szeme, nem mulaszthatta el észrevenni, hogy Borcsának fontos közlenivalói lehetnek, és aki csak valamennyire jártas volt a szakácsné lélektanában, az azt is tudhatta, hogy nincs az a hatalom földön vagy égben, amely őt szándékának megvalósításától eltéríthetné. Katinka kisasszony, ki a lehető legegyenesebb tartással ült a kanapé kellős közepén a nagy, ovál alakú, sárga biedermeier asztal előtt a nappaliban, titokban egyet sóhajtott. Tudta ő jól, sok, szomorú tapasztalat árán, hogy mikor Borcsa evvel a félig kihívó, félig elragadtatott, de mindenképpen eltökélt arckifejezéssel lépett a szobába, valami határozottan rendkívül kellemetlen esemény állott a küszöbön. Múltkor a szomszéd kutyája volt, mely kedvenc kakasukat ölte meg az ő saját udvarukban. Ez önmagában is elég borzasztó lett volna, de, legalább is Katinka kisasszony felfogása szerint, teljesen háttérbe szorult Borcsa kívánsága mellett, ki a világ legtermészetesebb hangján követelte tőle, tőle, Katinka kisasszonytól, ki tudvalevőleg még a hangos szótól is irtózott, hogy a kérdéses szomszédot lehetőleg kategórikusan és kellemetlenül vonja kérdőre és követelje tőle a kutyája által okozott kár megtérítését.