Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:A hajó nem hatolt be mélyebben Callao szeles révébe s még mielőtt horgonyt vetett volna, lármás, zsarnokoskodó hajósnép sokasága árasztotta el. A lépcsők, kabinok és szalonok egyetlen másodperc alatt megteltek velük, épúgy mint megbízottainkkal, akik szinte magukkal sodorták az összes utasokat. Ozout Ferenc Gáspár bácsi, az Institut tagja, málháin ülve, melyekben a tanulmányaihoz szükséges irományokat és tárgyakat őrizte, dühödten védekezett. Hiába magyarázták neki, hogy a postahajót csak két óra múlva vontatják a Darsena rakpartig. Belekapaszkodott kincseibe és esküdözött, hogy semmi sem választja el tőlük... Az a gondolat, hogy ezeknek a démonoknak törékeny járműveire bízza annyira értékes málháját, egy magas, termetes fiatalember agyában fogamzott meg, aki nem lehetett valami félénk természetű, mert egyáltalában nem rémítette meg a harag, mely a mérges aggastyánból tüstént kitört e merész ajánlat hallatára. Ozout Raymond nyugodtan vonogatta a vállát, mely egy atlétának is dicsőségére vált volna és elhatározta, hogy sorsára hagyja a hajón nagybátyját. Ami pedig őt magát illeti, sietve ugrott be egy bárkába, mely parancsára azonnal teljes sebességgel vitorlázott a part felé. Raymond dobogó szívvel látta maga felé közeledni a mesés országot, ifjúi nagyravágyásának Eldorádóját, Pizarro és az Inkák Peruját!... és még valami más dolgot az ő, Ozout Raymond számára, ami gyorsabb keringésbe hozta vérét...