A Nap gyermekei [antikvár]

A NAP GYERMEKÉHEZ (Előszó helyett) A Nap gyermekét nem lehet nem kedvelni! Gyermek ő valóban, tiszta lélekkel háromszoros tinédzser, matematikailag és mentálisan egyaránt. Talán cseppet sem véletlenül vállalta magára A Nap fogadott gyermeke. Bronzbarna bőrszíne valójában alkonyatkor is csillanóan fehér Egy értelmiségi vándor, aki megtalálta magát (az életben is!). Micsoda paradoxon! Ellentmondásos vallomás, de elhiszem neki, hogy a Nap déd-, ük,- vagy szépunokája. Rostás Farkas György nosztalgiája a tábortűz, amely minden áldott napon máshol gyulladt fel. A vándorélet tüze-lángja, amelyet esténként az író a kertjében gyújt meg és egymaga üli „körül" és mindig ugyanott. Nonszensz! Miért? Mert a vére másként pezseg. De ő átmentette ezt a nyugtalanságát. Zabolázta. Ezért lett ő író, költő, újságíró, politikus, tudományos társaság elnöke. Szereti a nomád lelkeket, a mentális szabadságot, a csendet. Az emlékezés szentsége óvja a bajtól. Ő egyedül sem magányos soha. Vele vannak gondolatai, 7