A nap jegyében [antikvár]

Részlet:"Molnár János csaknem három hetet töltött a Bega felső folyása mentén. Naptól barnára égett, széltől cserzett arccal, kezekkel, kissé lefogyva, a roppant nehézségek közepette teljesített megbízatás büszkeségével, jócsomó megoldatlanul maradt probléma nyugtalanító tudatával, és egy futó ismeretségből komolyra fordult nőügy" emlékével küzdötte fel magát az agyonzsúfolt vicinálisra. Sürgősen hazarendelték... A hitvány barnaszénnel fűtött mozdony erőlködve vonszolta fel a minden eresztékükben nyikorgó vagonokat a dombokra, és vészes csörömpöléssel gurult velük alá a lejtőkön. Egyik-másik állomáson - az immár távoli hadszíntér felé tartó katonai szerelvényeknek elsőbbséget adandó - órákat vesztegeltek. Lúgoson át kellett szállni. A bukarest-temesvári gyors kerek három órát késett. Én örülök, hogy csak ennyit" - mondotta a zúgolódóknak az állomásfőnök ... Alkonyodott mire feltűntek Temesvár gyárkéményei. Miközben az óriási időveszteségen mérgelődve, a felbatyuzott utasáradattal a kijárat felé sodródott - semmi kétség: a batyukban, zsákokban, fonott kosarakban élelmiszerek! - felajzott kíváncsisággal pásztázta végig pillantásával az épületeket. Az Elena királyi hercegnőről elnevezett pályaudvar épülete - a századforduló újgót remeke - siralmas állapotban meredezett."