A nap sohasem alszik [antikvár]

Részlet a könyvből: "Köpni való alja gazember leszek, ha még egyszer a kocsmában sszeszes italt iszok. Filyó Imre gátőr." Ez a büntetésem. Ötszázszor kell leírnom és a legközelebbi raporton bemutatnom. Ez a parancs, mégpedig dupla Károly nagyságos igazgató-főmérnök úr parancsa. Mennyit körmölhetek addig, nagy ég! De nem hajtom magam. Sűrűn pihentetem az ujjaimat, nézem a pteróleumlámpa pislogó világát és közben sokat gondolkozom. Többek között azon, hogy jó volna kopírt tenni a papír közé. Gyorsabban haladnék... Elvetettem rögtön, mert eszembe jutott Csapó Mihály, a szomszéd gátőr. Így csinálta, de rá is fizetett. Átnyálazta dupla Károly a koma irkáját és máris bökdöste az írást: - Ez mi?! - Alázatosan jelentem, írás... - De milyen? - Tenta, meg ceruza. Vegyesen... Elfogyott a kalamárisból a tenta... - Nagyanyja füle bojtja...! Indigó! Mars ki! Más szöveget íratott Csapó Miksával. Hosszabbat, ráadásul még a fejadagot is megfejelte, ezerre...