A napba nézve [antikvár]

Fedlapjai enyhén kopottasak. Fedlap felső sarka kissé meghajlott.
A kortárs angol irodalom nemzetközileg is elismert vezető alakja, számtalan rangos angol, amerikai, német és francia irodalmi díj birtokosa, 1984-ben, a Fleubert papagája című rafinált esszéregénnyel tört be az angol irodalomba. Öt évvel később, a világ története 10 és 1/2 fejezetben című művében már kivételes történelmi, művészettörténeti tudását csillogtatta meg. S a kettő között, 1986-ban jelent meg az emberiség végső kérdéseit feszegető regénye, A napba nézve. Egy berepülő pilóta 1941-ben, a La Manche fölött repülve, meglátja a napfelkeltét. Majd leereszkedik 10 ezer láb magasságig, a legnagyobb ámulatára újra meglátja a napot feljönni. Ezzel a különleges élménnyel kezdődik a könyv, melynek hősnője Jean Serjeant, egyszerű, hétköznapi ember, korántsem egyszerű és hétköznapi gondolatokkal. A könyvben végigkísérjük örömtelen házasságán, majd megosztjuk vele az anyagság terén és Kínában szerzett élményeit. Megtanuljuk a kérdéseket, amelyeket élet és halál, hit és bátorság kérdéseiben feltesz, s megismerjük a sokszor bizonytalan válaszokat, melyeket közel száz esztendő élettapasztalatának és életbölcsességének birtokában ezekre ad. Az eredmény ezúttal is egy vérbeli, szellemes és nemesen mulatságos angol regény. "Örömmel köszöntöm innen Mexikóból Julian Barnes kultúrákon átívelő hangját, amellyel áttöri az idő és a műfaj megszokott kereteit, eszmékből és a nyelvből teremt szereplőket, s miközben rácsodálkozik a világra, bátran épít az olvasó intelligenciájára." Carlos Fuentes