A napló [antikvár]

Részlet a könyvből: Ma, január 7-én, születésem napján, elhatároztam, hogy életemet teljesen átalakítom. Nevem Louis Salavin. 40 éves vagyok. Nős. Feleségem a legszelídebb és leggyengédebb asszony. Az égvilágon semmi kifogásolni valóm nincs rajta, néhány apróság kivételével, amiket életem ily ünnepélyes percében csunyaság volna felhánytorgatni. Kimondhatatlan boldogság, hogy anyám még életben van. Már nagyon öreg. Csodálatos teremtés, maga a tökéletesség. A sors megőrizte számomra, engem, méltatlant, ebben a kegyben részesített. Szándékosan s értelmének teljes tudatában használom a méltatlan szót, abban a reményben, hogy utoljára alkalmazom most magamra. Gyermekem is volt, fiú. Elvesztettem. Szeretnék Jób módjára felkiáltani: Isten adta, Isten elvette, áldott legyen az ő neve. Sajnos idestova már huszonöt éve hiányzik belőlem a keresztény hit s be kell vallanom, hogy gyermekem halála kétségbe ejtett. Igazságtalanság, nincs rá orvosság.