A napló titka [antikvár]

Részlet a könyvből: A Murg folyó fahídján, amely Gernbach városka két részét, a folyó balpartján épült új városrészt és a jobbparti régi várost egybekötötte, egy napsugaras szép szeptemberi délutánon egy útiruhás fiatalember állt, aki már közel egy órája érkezett ide a délutáni vonattal és most már hosszú ideje ácsorgott így a hídon, mintha egyéb dolga se volna ezen a széles világon. Mikor a balpartról a hídra lépett és innen gyönyörködött a hegyektől koszorúzott város látképében, a nap éppen lemenőben volt és verőfényével bearanyozta a régi templom magasbanyuló, karcsú tornyát s arany szikra tengert szórt a várost koszorúzó hegyek haragosan, sötéten zöld fenyőrengetegére. Azóta a lemenő nap visszfényétől bíborszínüre gyúlt láthatár elhalványodott, az ég az alkony bágyadtan tompa színezetébe mélyült és a templom K tornya felett, bár még alig láthatóan, de már felderengett a hold fehér korongja. A folyó hullámai egyre sötétebben csobogtak és a hídon fel és alá járkáló fiatalember egyre megigézetteben nézte ezt a békés, csendes képet, pedig már betelhetett volna vele, mert Isten tudja hányadszor rótta végig a hidat, közben meg-megállva és a híd fakorlátjára támaszkodva jártatta végig tekintetét újra és újra a város látképén.