A Narin vize [antikvár]

A lenyugvó nap még lángolt, lilás foltjai szétfolytak, s Kara-Vádi fölött az ég kék tengerén alig észrevehető fehéres korong tűnt fel: a telihold. A sztyepek felől leereszkedő alkony elrejtette a vályogkerítések körvonalait: mintha füst borította volna el a falu főutcáját.A kolhoz öntöző-mesterének, a mirábnak, Rahim Tasmátovnak udvaráról két, fekete lószőrparandzsával lefödött arcú nőalak lépett ki beszélgetve:- Boldog!... Sír az örömtől...- Hát hogyne! Ha ilyen dalia veszi el...