A nászhajó [antikvár]

Részlet: Valamennyien az ajtó felé néztek, ahol Szögyéni magas, férfias alakja eltünt, csak Mariska állt föl hirtelen az asztaltól s a nyitott ajtón keresztül az ebédlőből az utcára néző kis nappali szobába indult. A szobában már félhomály volt, csak az ablak könnyű függönyén szivárgott be szerényen a világosság. A leány lassan beetette maga után az ajtót. Néhány pillanatig állva maradt az ajtó előtt. Sóhajtott. A homlokát végigsimitotta és maga elé nézett. A pilláit egy parányi nedvesség futotta át, épenhogy csak átitatta a szemér és már mosolygott is szelid, a fájdalmon keresztül reszkető örömmel. Szenvedett, még sajgott a szive, de a bldogság meleg verőfénye már ujra megcsillant a lelkén.