A negyedik csigolya I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: Bizony, jól meg kellene gondolniuk a szülőknek, hogy milyen nevet adjanak gyermeküknek. Jeremias Jukahainen például emígyen nyerte nevét: egy nappal keresztelője előtt ifjú atyja néhány cégtárssal alaposan beünnepelt. Meg is fizette érte a vigalmi adót: megadással kellett fogadnia asszonyától a fejmosást, amelyben a zöldfülű férj, mint a világ legcudarabb fráterja szerepelt. S ezt követőleg midőn az eleven szemű fiúgyermeket keresztelőre vitték, a házastársak ugyancsak morcosak voltak. Egyesztendős házaséletük fölött megjelentek az első fellegek. Jól látta ezt a pap is, de a kisfiúcska, szerencsére, az életnek még csak jelentéktelen mellékszereplője volt, egyelőre csupán a pelenka és az anyai kar tartotta kordában. A pap, mielőtt a vizet odaloccsantotta volna, faggatta a szüleit a gyermek neve felől, ám az asszony ajka szorosan összezárult, akár a harapófogó, s csak a férfi kezdett hebegni-habogni.