A négylábú kutya [antikvár]

Részlet a könyvből Kezdődtek pedig a történetek, a négylábú kutya történetei, ez év augusztus 6-án, a születésem napján. Elmondom azonban, a könnyebb megértés végett, elöljáróban a megelőző napomat. Reggel gyalog indultam a színházba, és nem messze tőlünk fölfedeztem egy kapualjat. Fölfedeztem, és az egész utca más lett tőle. Több mint tíz éve, hogy ott lakom... Azután kihoztam a kocsit a szervizből, és fölfedeztem a gépek közérzetét. Eljátszottam ezzel a fölfedezéssel, és eljutottam a pánközérzetig. Miért ne lehetnének görcsös, bolond napjai a Tejútrendszernek is, meg annak is, aminek a mi Tejútrendszerünk csak egyik eleme (és amire még mindig nem merném rámondani, hogy a világ)?... Augusztusra az egynyári nők már megfakultak, már nem olyan hűvösek, frissek és csillogók, mint májusban, júniusban. Már nem olyanok, mint a frissen mosott süllő, olyan tiszták és opálosan fluoreszkálók. Már látszik, hogy megtörtént velük minden, ami a Balaton partján vagy a Rómain vagy Szentendrével szemközt, a szigeten vagy általában a vizek mentén megtörténhetett. Tündérillúziók helyett praktikus gondokat tükröz a szemük, és látszik rajtuk: csak süketen bámulnának a filozófus rezignált vigaszára, hogy nádasokban, füzesekben, parti kövek közül jövő tavasszal új egynyári nők röppennek majd fel. Néztem a rajzásukat délután a Hungária ablakából, néztem és sajnáltam őket. Azokat is, akik belészerettek a nyáron földi emberbe, és itt maradnak halandónak; azokat is, akik az első októberi köddel lerakják majd petéiket, és kiürült testük helyén másnap reggel ázott rongydarabot, papirost, ilyesmit, áradási hordalékot lát a szemünk; meg azokat is, akik testben-lélekben meddők maradtak a nyáron, s hamarosan elröpülnek a jégkristályos örökkévalóságba. Mert ahogy elnéztem őket a kávéház ablakából, megfigyeltem, hogy éppen ez a három fajtájuk létezik... Aznap értesültem róla, hogy bármely tárgy a magasságának ötvenhétszeres távolságából egyfokos szög alatt látszik. És hogy a leander levágott ágacskája vízben gyökeret sarjaszt... Értekezletünk volt a minisztériumban, és mivelhogy mindenki nyaral, a nyaraló mindenki helyett egy senki szólalt fel, egy minisztériumi Nemecsek, egy töltelékemberek között is apraja. És megfigyelhettem másfél órán át, hogyan viselkedik az ilyen ember főszerepben. Hogyan hangsúlyozza éppen a legkevésbé fontos szavakat. Mintha csak magát hangsúlyozná velünk. És hogyan bólogat, jegyez, ügyködik, hogyan csap le éberen. És hogy kiveri az izzadság, milyen ragadósan megolvad, ha pár percen át gúnyosan nézem. Hazafelé menet lengett az utcalámpa a szélben, és egy árnyék játszott az úton. Fölfedeztem a "Külvárosi éj" egyik sorát.