A négylábú kutya [antikvár]

Részlet a könyvből: Kezdődtek pedig a történetek, a négylábú kutya történetei, ez év augusztus 6-án, a születésem napján. Elmondom, azonban, a könnyebb megértés végett, elöljáróban a megelőző napomat. Reggel gyalog indultam a színházba, és nem messze tőlünk fölfedeztem egy kapualjat. Fölfedeztem, és az egész utca más lett tőle. Több mint tíz éve, hogy ott lakom... Azután kihoztam a kocsit a szervízből, és fölfedeztem a gépek közérzetét. Eljátszottam ezzel a fölfedezéssel, és eljutottam a pánközérzetig. Miért ne lehetnének görcsös, bolond napjai a Tejútrendszernek is, meg annak is, aminek a mi Tejútrendszerünk csak egyik eleme (és amire még mindig nem merném rámondani, hogy a világ)?... Augusztusra az egynyári nők már megfakultak, már nem olyan hűvösek, frissek és csillogók, mint májusban, júniusban. Már nem olyanok, mint a frissen fogott süllő, olyan tiszták és opálosan fluoreszkálók. Már látszik, hogy megtörtént velük minden, ami a Balaton partján, vagy a Rómain, vagy Szentendrével szemközt, a szigeten, vagy általában a vizek mentén megtörténhetett.