A negyven éves férfi [antikvár]

Mint ahogy vannak csillagok, melyek minden kifürkészhetetlen ok nélkül elvesztik fényüket, hogy rövid időre, vagy örök időre a végtelenség éjébe merüljenek, épen ugy vannak emberek, kiknek végzete egy bizonyos időponttól kezdve a homály és a sötétség irodalmába hanyatlik. Ilyen ember volt dudslochi Erfft ur, ki a mult század hatvanas éveiben Würzburg és Kitzingen között a délfrank kerületben élt. Birtoka és házi ügyei semmi kivánnivalót nem hagytak hátra, jó módban élt; bárha arról a fényüzésről, mely után az unalom óráiban néha vágyakozott, le is kellett mondania, vagyoni viszonyai mégis megengedték, hogy minden vágyát, mit vagy tulszárnal képzelete, vagy a megszokottság révén megkivánt kielégitse.