A nevető örökös [antikvár]

Részlet: Nagy András tanító úr türelmetlenül nézte az óráját. A szomszédos tanteremből áthallatszott a gyerekek éneke. Felvette a földről a törlőrongyot, megtisztította a falitáblát a krétaportól, megigazította a térképet, majd az ablakhoz lépett. Az udvar gesztenyefáin barna, mézgás, csodálatos rügyek fakadtak. A düledező fakerítés széles rései között kilátott a poros útra, ahol lomha, telitőgyű tehenet hajtott egy kis maszatos kölyök. Olyan por van, mintha már nyár volna - gondolta Nagy András s ismét kivette nehéz nikkelóráját.