A névtelen sziget [antikvár]

Halz Joachim boltocskája melyén írt; hosszúkás helyiség volt ez, fekete falakkal, fekete mennyezettel, nem volt benne más, mint egy mocskos kiszolgáló asztal, könyvekkel megrakott polcok, néhány szék és egy páncélszekrény. A világítást az Utrechtschedwarsstrasse-ról, kapta, amely ucca Amszterdam legszegényebb városrészének egyik legszegényebb uccája, - ha ugyan világításnak lehet nevezni azt a nyomorúságos fényt, mely a guillotinszerü ablakon keresztül szűrődött a szobába: bizonytalan, sárgás fény, melyet az októberi délutáni eső még csak elhomályosított. Itt az eső nem hasonlít egyetlen más ország esőjéhez sem. Lassan, fojtottan esik a mogorva, egyenletesen szürke égből az égetett téglából készült járdára, ahol a lépések tompán konganak a falak mentén, melyek olyan rothadtak a nedvességtől, hogy szinte azt lehetne hinni, hogy az égből lehulló vízcseppek sűrű gőzt csalnak elő a pincehelyiségekből, megitatva a pocsolyákat a halott csatornák poshadt szagával. Az ember védekezik a hideg, a szél, a nap ellen, de ez ellen nem védekezhetik. A házak belsejében szétporlad a vakolat, a padlózat s a falak sarkain kis oduk képződnek, ahol ázott patkányok vánszorognak, eleinte félénken, majd kibővítve vackukat végleg megtelepednek, gyarapodnak és szaporodnak.