A Nílus [antikvár]

Részlet: Az élet első órája Zúgását hírnökként maga előtt küdlve jelenik meg előttünk av ad elem. Tombolva, kétágú zuhatagban mint fénylő óriásszalag veszi körül a sziklaszigetet, világoskéken ragyogva életteljes feszültségében, míg lenn az örvényben szét nem töri tejszínű zöld tajtékját, amelyet zabolátlan szenvedéllyel sodor ismeretlen sorsra felé. Ebben a nagy zúgásban születik meg a Nílus. A roppant vízesés szélén, egy csendes öbölben óriási rózsaszínű száj nyílik ásítva az ég felé. Rózsaszínűen bélelt fülekkel, ásítva, prüszkölve köpi ki a víziló orrából a sugarat, röfögve s prüszkölve emeli ki fejét a vízből. Lejjebb, ahol a vizek már megnyugodtak, egy kiálló sziklaszirten bronzzöld sárkánytestek nyujtózkodnak a tajtékban, pikkelyes páncéljukon nagy fekete foltokkal, hasuk sárgán cisllámlik s meseszerű aranyszemekkel néznek a világba. Mindegyik hátán egy-egy fehér madár áll; az egyiknek fogai között keresgél csőrével a lenge brát, mert a sárkány nyitott szájjal alszik. Hiób könyvéből maradt ránk ez a leviátán: a krokodilus. Messzi ősidőkből származott korunkba, amikor még páfrány- és zsurlóerdők lepték el a földet, őshüllők kormányozták a világot...