A nő mosolya [antikvár]

Kreatív lélek lakozik bennem. Regényeket írok, festek, szabadon alkotok Ebben csodálatos társ a férjem, aki mindenben támogat. Kedvesen mosolyog, amikor olyannyira belefeledkezem az írásba, hogy délután négykor ebédelünk, elfogadja, hogy este egy film nézése közben egyszer csak tollat ragadok A film már rég véget ért, ő elaludt és én az olvasólámpa fényénél csak írok és írok. Egy-egy pillanatra felébred, nyugtázza magában a helyzetet és tovább alszik. Művésziélek, így megérti az alkotás varázsát. Azt is, ha télen esti sötétségben kimegyek a kertbe, hogy lefessem az egyik alkotásomat. Sötét és hideg van, de a festékspray-vel egyszerűbb odakint dolgozni. Aztán másnap tűnődve csak ennyit mond: - Lefújtad ezüstre a bejárati ajtó melletti tuját. Hát igen. Nálunk gyakoriak az arany fűszálak a kertben és az ezüst levelek a bokrokon Köszönöm férjemnek, Tómnak, hogy sohasem akart megváltoztatni, olyannak szeret, amilyen vagyok és hogy oly lelkes első olvasója könyveimnek.