A nyakék [antikvár]

Részlet a könyvből: Két ismeretlen nő. 1784 telét, ezt a szörnyet, amely egy hatodrészét elpusztította Franciaországnak, bár ott fenekedett az ajtó előtt, nem igen láthattuk, jól bezárkózva Richelieu herceg meleg, jóillatú ebédlőjébe. Egy kis jégvirág az ablakon, a természetnek ez a fényűzése még tetézte az emberi fényűzést. A télnek is megvannak a maga gyémántjai, a maga rizspora és a maga ezüsthímzése a gazdag ember számára, aki jól be van temetve prémjei alá, jól be van zárkózva batárjába, vagy aki kényelmesen besüpped jól fűtött lakása meleg gyapjúi és bársonyai közé. A hó az ilyennek mind csak fehér pompa, az időváltozás csak díszletváltozást jelent számára és a gazdag nyugodtan nézi ablakából, hogy hajtja végre ezt a változást a nagy és örökkévaló díszletmester, akinek Isten a neve.