A nyolcadik pohár [antikvár]

Részlet a könyvből:Május utolsó vasárnapja volt. A nap már lassan ereszkedett, búcsúzó fényével még egyszer elkápráztatva a budai hegyek violás falát. Aranylándzsái eldőltek a várost fátyolozó porfelhőben s éles villanással görbültek félre egy-egy toronysisakon. A kálvinisták varjúhangú órája; a szalmával teleszórt tér fölött, tempósan kondította el az ötöt. A copfostetejű házak árnyéka megnövekedett s az Üllői-út külső részén terpeszkedő káposztáskertek egész a búzapiacig lehelték édes párájukat, amelyben elkeveredett a virágzó vadgesztenyék illata. A levegőben fehérmellényű fecskék cikáztak. A Múzeum táján elnyújtva tülkölt a lóvonat. Odább, a kövér királynőről elnevezett kaszárnya ormótlan, szürke kőkockája előtt, fehérszíjas katonák dongtak óriási darazsak módjára, rajban, tarka lepkék közt, virágos rokolyájú cselédekkel incselkedve. A kapu ásító, sötét torka mellől messzevirított a fekete-sárga faköpönyeg, akár egy vedlett darázshéj. Mögötte peckes baka sétált, hat lépést előre, hatot vissza, puskavégre tűzött acélfulánkját csillogtatva...