A nyugalom bajnoka [antikvár]

\ harangozó az eresz alá húzódva újságot olvasott. Tehette, mert az 1957-es esztendő szeptemberében már harmadik napja esett az eso, a falu népe hazaszorult a mezőről. Éppen a műholdakról szóló híreket böngészte nagy, hümmegető csodálkozással, amikor a felesége, a fejére borított zöld szoknyájában, kövéren és ingerülten be vágódott a kapun és odaszólt neki: — Itt urizálsz és a Lukács Dani kutyája megint a templomban! — A kutya? — hűlt el az ember s lekapta füléről az ócska pápaszemet. — Ez a gyalázatos megeszi az életemet.