A nyugati ablak angyala [antikvár]

Részlet a műből: "Különös érzés az, ha az ember egy halott becsomagolt s lepecsételt holmiját tartja a kezében. MIntha finom, láthatatlan fonalak indulának ki belőle, vékonyan, mint a pókháló, hogy átvezessenek egy sötétebb tartományba! A kék csomagolópapir gondos hajtogatása, a sokszor és jól összecsomózott zsinór mind arról az emberről beszélnek, aki a közelgő halál árnyékában még céltudatosan gondolkodott és cselekedett. Aki leveleket, jegyzeteket, dobozokat - telve egykor fontos ma már holt dolgokkal, emlékekkel, miket rég elfujt a szél - elrendez, összegyüjt, jövendő örökösére gondolva már, egy messzi, idegen emberre - rám -, aki az ő elmulásáról tudni fog s megismeri őt, ha ez a zárt csomag egyszer eljut a kezébe. Unokaöcsém, John Roger sulyos vörös pecsétjei zárják le a csomagot anyám családjának cimerével. »A törzs utolsó leszármazottja« - igy hivták hosszu időn át nénjei s nővérei s ez a szó ugy csengett fülemben, mint egy ünnepélyes cim amugyis idegenszerü neve mögött, - ha különös, kissé nevetséges büszkeséggel ejtették ki a vékony, összezsugorodott ajkak, az utolsók, amelyeken egy elmuló család ellehelte életének végső leheletét."