A pap, az őrnagy és a novícia [antikvár]

A KERET ÉS AMI AMÖGÖTT VANA történéseknek vajon abszolút vagy viszonylagos értékük van-e? Vannak-e természeti törvények, vagy minden történés a lét harcában a körülményektől nyeri-e lényegét? Krisztus után a huszadik században a század vége felé már az utóbbi feltételezés szerint írják a történelmet. Az elmék kiszürődései zavarosak, s az érzelmek csapongásai felrúgnak minden rendet.Nehéz a második világháború eseményeiben a tiszta meglátás és ítélet. Nehéz megírni a nagyok és szentek, a kicsinyek, az ártatlanok és a bestiák cselekményeit. Még nehezebb azokban ítéletet mondani. Egy világban, amelyben minden eladó és minden megvehető, elhomályosulnak az abszolút igazságok. Mintha nem is léteznének.Benne éltünk a második világháború forgatagában. Egyre kevesebben vagyunk azok, akik emlékezünk rája. Mi hiszünk abban, hogy oknyomozó történeti kutatással és örök és létező kritériumokkal tárgyilagosak tudunk lenni annak megítélésében. Csak az a kérdés, hogy a mai nemzedék, amely már átvette a világ kormányzását, meg-érti-e szavunkat?A ma még emlékezők közül tálán az utolsók közé tartozom, akik saját tapasztalatukból hitük szerint az. örök eszmények értékmérőjével még egyszer megkísérlik a második világháború végső kifejlődésében kiragadni történéseket a nép életéből, és az ítéletet és a tanulságot rábízni az utánunk jövő uralkodó nemzedékre. Magyar vagyok, és száműzött. Történéseim színhelye Magyarország ama területe, ahol éltem és dolgoztam, és ahonnan az új rendszer kiűzött.Elbeszélésem: A pap, az őrnagy és a novícia, történelmi. A világban uralkodó mai társadalmi, politikai és szellemi áramlatok, helyzetek és alakulások arra