A párduc [antikvár]

Első fejezet - 1860 május / Rózsafüzér. A herceg bemutatása Nunc et in hóra mortis nostrae. Amen.1 A rózsafüzér mindennapi malasztja véget ért. A herceg békés hangja egy félórán át idézte a dicsőséges és fájdalmas misztériumokat; de félórán át másféle hang is vegyült az egyhangú mormolásba, meg-megemelkedő hullámzással, amelyből mint arany virágok csillantak ki a szokatlan szavak: szerelem, szüzesség, halál. Az áhítatos duruzsolás alatt mintha megváltozott volna a rokokó szalon képe: még a papagájok is, melyek különlftn szivárványos szárnyakat bontanak a selyemparavánon, most mintha félelmükben megdermedtek volna; és Magdolna is, a két ablak között, inkább bűnbánó bűnösnek látszott, mintsem szép, szőke lánynak, aki, ki tudja, milyen bolondos álmokba felejtkezik, amikor nem hallja az esti áhítatot. Amint az utolsó szó is elhangzott, minden a régi kerékvágásba zökkent vissza, vagy a régi rendetlenségbe, ahogy tetszik. Az ajtó küszöbén, alighogy a szolgák távoztak, be-sündörgött Bendico, a bulldog, aki módfelett elkeseredett, amiért kizárták az áhítatból; most már ő is megvigasztalódott, vidáman csóválta a farkát. 1 Most és halálunk óráján, Ámen. (Az Angyali üdvözlet latin szövegének végső szavai.)