A párduc I-II. kötet [antikvár]

Rendkívül ​izgalmas kalandregény Septimius Severus császár uralkodása alatt. Talán így lehetne a legrövidebben – és hozzá kell tennem – a legsemmitmondóbban jellemezni Révay József alkotását. Hiszen ezzel még semmit nem mondtam el róla! Egyáltalán, ki az a címben szereplő párduc? Maga a császár, Septimius Severus? Vagy a lázadó parasztok nem kevésbé lázadó vezére? Esetleg egy gladiátor-játékokon szereplő vadállat? Természetesen a kérdések költőiek, ami azt jelenti, hogy nem én fogom megadni rájuk a választ, hanem ti – miután elolvastátok a könyvet. Egy keveset a formájáról: biztosan mindnyájatoknak ismerős a szituáció, amikor egy órán (jelen esetben történelemórán) végre valami izgalmas dologról hallhatnátok, de a tanár nem folytatja a „mesélést”, hiszen nem tartozik szervesen a tananyaghoz (a leggyakoribb kifogások: nincs rá elég idő; csend legyen! jó, akkor folytassuk az anyagot…). Révay művében is ez az alap, de az ő tanárfigurája nem olyan szőrösszívű, mint a hús-vér tanárok és megkönyörül a diákjain… A szerzőn látszik, hogy pontosan tanulmányozta azt a kort, amelyet megfest (hiszen ő maga is latintanár volt). Csupa pontos adat és hiteles személy kap szerepet a regényében. Jellemábrázolásai, helyleírásai korhűek, ugyanakkor nem egysíkúak, s nagyon érdekesek. Azért is igen fontos mű, mert nem a mindenki által jól ismert módon mutatja be ezt a történelmi korszakot, hanem mindkét oldal szemszögét is felvázolja. Helyet kapnak az arisztokrácia tagjai (a császári tanács, senatorok, praetorok), de a nép (colonusok, rabszolgák) képviselői is, valamint azok a társadalmi rétegek (például a kereskedők, kézművesek), akiket a rómaiak megvetettek, mert nem katonáskodásból és földművelésből éltek – ugyanis ők csak ezt a két foglalkozást tartották „emberhez” méltónak. Révay tehát nagyon érdekes kort mutat be, méghozzá igen hitelesen.