A Párisi Notre-Dame I-II. [antikvár]

Néhány éve annak, hogy e könyv szerzője végignézve, vagy inkább végigkutatva a Notre-Dame-székesegyházat, valamelyik torony homályos zugában ezt a szót pillantotta meg, a falba bekarcolva : 'ANATKH. Ezek a régiségtől megfeketedett, a kőbe elég mélyen bevésett görög nagybetűk; formájukban, állásukban a gótikus írásmód egynémely sajátsága - ami mintegy el akarta árulni, hogy középkori kéz írta ezeket a betűket - és főképen gyászos, végzetszerű értelmük hatott élénken a szerzőre. Kérdezte magától, megpróbálta kitalálni, milyen lehetett az a gyötrődő lélek, mely nem akarta elhagyni ezt a világot anélkül, hogy a bűn vagy a balsors e bélyegét ráüsse a régi templom homlokára. Azóta bemeszelték vagy levakarták a falat - nem tudom már, melyik történt meg a kettő közül - és a felírás eltűnt.