A perzsa futár [antikvár]

Abedik Péter nyugtalanul járt fel és alá a hűvös teremben. Kályhák nem voltak, csak a sarokban állott egy óriási, fehérzománcos kandallóféle, karcsú lábakon. A terem hideg volt és minden dísze ellenére barátságtalan. Már vagy ötvenedszer sétált fel és alá a nagy bemélyedő ablakszárny alatt a karcsú, magas fiatalember. Végre közeledő léptek zaja hallatszott az ajtón túlról. Délután volt, úgy öt óra lehetett. Az ajtó most felpattant. Túlról egy pillanatra elővillant az ajtót kinyitó két alabárdos őr ezüstös páncélja. - A császár fogad! Abedik Péter szinte gépiesen indult neki a magas ajtók nyitott keretének. A feltárt ajtószárny mögött azonban még nem császár várta. A kamarás, aki behívta, ujját felemelve, bocsánatkérően megelőzte Abediket és bekopogott a szemben lévő ajtón. Ez is fehér volt és Abedik észrevette, amikor a kilincshez ért, hogy ezen a díszes kilincs még magasabban van, mint az előző ajtón. - Be lehet lépni a felséghez? - kérdezte halkan a kamarás egy másik parókás úrtól. Ez a másik parókás épp most dugta ki a fejét az ajtó mögül.