A pezsgőgyár 1. [antikvár]

1 Wiesbaden, 1945. szeptember 12. Ezen a napon Henni legszívesebben örökre a Rajnaparti villa erkélyén állt volna, hogy a folyó csillogó vizét nézze. Egy másik életben a Rajna mindig is egy boldog világ érzetét keltette benne. De ma már nem. Az utolsó hónapok nehezek voltak, kibírhatatlanok és ,: nyomasztóak. A háború sokáig megkímélte Wiesbadent, azonban februárban a Rajna menti fürdőhely is a szö- i < vetségesek látókörébe került, és komoly károkat !'; szenvedett, a bombázások éjszakáin több száz ember vesztette életét. Márciusban a város számára végre i véget ért a háború. Ami maradt: romok, széttört életek Í! és álmok, mély sebek és szakadékok a lelkekben. I' Heimi jobb kezét a nyakában lógó medálra kulcsolta, amely édesanyja fotóját őrizte, aki túl korán hagyta ott őket. Az utóbbi időben gyakran kívánta, bárcsak mellette I lenne még, hogy mindenben támogathassa őt. Henni kishúgának, Biliének a születésekor halt meg, Henni éppen hétéves volt akkor. Kinyitotta a medált, és ránézett az anyja képére, amely olyan időkben készült, amikor még senki sem j sejtette, hogy Németország arcát két világháború fogja I,'