A Pickwick Club I-II. kötet [antikvár]

Az első könyv kötése kissé sérült, illetve nedvesség érte, emiatt néhány lapja enyhén foltos, hullámos. A borítás a hátsó tábláján kopottas. Mindkét kötetről hiányzik a kiadói borító.
Egy népszerű rajzoló kész rajzaihoz megrendelésre teremtette meg Dickens a Pickwick-club tősgyökeres angol és mégis ma már az egész világ barátaivá fogadott alakjait. Alig volt még regény, amelyik olyan hirtelen s a mellett olyan tartósan hódította meg a mindig új és új olvasóközönséget, mint ez. "Nemcsak sportkalandjaik érdekelték a közönséget", - írja Babits a Pickwickiekről - "hanem magánéletük is és Dickens mindenféle bohókás és komoly történetekkel elgítette ki a kíváncsiságot. A végén az adósok börtönébe juttatta hőseit. Itt nagyon együttérzett velük, sőt együtt sírt. Ez a sírás volt az, mégjobban mint egy nevetés, amivel megfogta az olvasókat. Ez egészen új dolog volt: hogy a valóság prózai bajain is lehet sírni... Realizmus az érzékeny lelkek számára... A sírás enyhíti a nevetést, s a nevetés a sírást... humor, ahogy mondják... Ez más sírás volt, mint a pesszimista költőké. Mit ér olyasmin búsulni, amin nem segíthetünk?" Igen, Dickens realizmusa segítőrealizmus és Dickens alakja az emberiség nagy segítői közé tartozik. Mi az oka, kérdezte Chesterton, hogy Dickenst csodálták, annak dacára, hogy csodálatos? "Már nem is regényíró volt, hanem nemzeti intézmény", - feleli rá Szerb Antal, mert "Dickens-ben mintha maga az elégedetlen tömeg szólalna meg". És most, az első, kandalló melletti olvasók után maga ez a tömeg ismeri meg Dickens humorát és haragját, az emberiségnek ezt a két örök segítótársát.