A pinguinek szigete [antikvár]

Bár látszólag sokféle szórakozás csábit, csak egyetlen célom van. Egy nagy tervnek szentelem teljesen életemet. Megírom a pinguinek történetét. Dolgozom rajta szorgalmasan és a gyakori, néha leküzdhetetlen nehézségek nem fognak eltántorítani. Fölturtam a földet, hogy e nép eltemetett emlékeit fölfedezzem. Az emberek első könyvei kövek voltak. Tanulmányoztam a köveket, melyek a pinguinek primitív évkönyveinek tekinthetők. Az óceán partján feltártam egy meg nem bolygatott sirt; szokás szerint tűzkőből való fejszéket, bronzkardokat, római pénzeket találtam benne és egy husz sou-s pénzdarabot első Lajos Fülöp francia király képével. A történelmi időkre vonatkozólag nagy segítségemre volt Johannes Talpának, a beargardeni kolostor szerzetesének krónikája. Annál bővebben merítettem belőle, mert más forrást egyáltalában nem lehet találni a pinguinek ősi középkori történelmére vonatkozólag. A XIII. századtól kezdve e tekintetben már gazdagabbak vagyunk, gazdagabbak, de nem szerencsésebbek. Történelmet irni nagyon nehéz. Sohasem tudjuk biztosan, hogyan történtek a dolgok, és a történetíró zavara növekszik, amint halmozódnak a bizonyitékok.