A pirossapkás kislány I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "... Hol volt, hol nem volt, de valahol mégis egyszer egy kislány. S mivel ez a kislány mindig piros sapkát hordott, hát csak úgy beszéltek róla, hogy: a Pirossapkás Kislány. Volt ennek a pirossapkás, kedves kis teremtésnek egy fehérhajú, mosolygó öreganyja is, de ez bent lakott, az irdatlan nagy, zúgó, meseerdő közepén. Se posta, se levél nem igen járt arra, csak a madarak hoztak néha hírt felőle. Egyszer azután azt a hírt csipogták, hogy nagyanyó beteg lett s nincs aki gyógyítsa, nincs aki etesse, nincs aki itassa. Útrakerekedett erre a Pirossapkás Kislány. Ételt, italt rakott a kosárkájába, a kosárkát a karjába akasztotta s ment, mendegélt és mind mélyebbre tévedt az irdatlan meseerdőbe. A zúgó fák azt mondták: - Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert ez az erdő nem a te világod! A füvek megreszkettek és azt seppegték: - Fordulj vissza kis Pirossapkás, mert fölneszel lépteidre a farkas! Hiszen tudnod kell, hogy az erdőn mindig farkasok csatangolnak. Hanem a Pirossapkás csak legyintett: - Nem fordulhatok vissza, mert segítenem kell nagyanyám! - Segítenek majd rajta a favágók - vigasztalták a nagyerdőben lépegető kislányt a tölgyek és fűvek. - Azok tudják a farkas útját és tudják az erdő dolgát! - Nem, nem - rázta meg fejecskéjét a Pirossapkás Leányka - én akarom talpraállítani nagyanyót! Senki se tudja az orvosságát, csak én. És ment, mendegélt, lépegetett tovább, óriási fák és suhogó páfrányok között. És egyszer csak megzörrent a sűrű és eléje ugrott a rettenetes, lompos farkas."