A planétás ember I-II. [antikvár]

Fedlapja kopottas, repedezett.
A ​planétás ember-rel, Gavarinivel 1954-ben találkoztunk a cincefői vásár forgatagában, s ott találunk mindenkit, aki egy ilyen alkalommal helyet keres és kap. Ott van a maszek palacsintasütő és az állami cukrászat osztályharcos vezetője; a kegyszerárus és a cirkuszi műlovarnő; a helyi pap és a körhintás; Szatyorka Teréza, a plébánosnak a halandó test szükségletei iránt oly fogékony házvezetőnője és Dagi Mariska hárfaművésznő; levitézlett földbirtokos és megyei pártember – és Dobos Misi, a Népboltból kiebrudalt, botcsinálta kultúros. Gavarini mester, a hajdani planétás ember és madárkereskedő, a szerető iróniával ábrázolt öreg kókler körül hullámzik a nyüzsgő vásár bonyolult zűrzavara: feltűnő egyéniségével közvetlenül és természetesen kerül kapcsolatba a különféle elveket, erkölcsöket és magatartási formákat képviselő figurák tarka sokasága. Szemforgató ájtatosság, mucsaiság, elbizonytalanodott szektásság, korlátolt hiszékenység, frázisok mögött bujkáló csibészség, orvul leselkedő támadási szándék és naiv jóakarat kavarog e jelképes zűrzavarban, s végül is hirtelen felcsap és egész Cincefőt megsemmisüléssel fenyegeti a gyújtogatás riasztó lángja.