A plébános ur meg az ujgazdagok [antikvár]

G. B. Shaw azt mondja, hogy okos ember előbb olvassa a könyvet és csak azután az előszót. Bizonyára igaza van. De használati utasítása még nem közkeletű, és aztán az olvasó joggal is kérdezhetné: miért nem nyomtatják akkor az előszót utószó gyanánt a könyv végére? Maradjunk tehát itt a könyv elején, amelyet az olvasó még nem olvasott, és e kötelező helyzetnél fogva adjunk előzetes felvilágosítást, mint a menü-kártya, amely a lakómázót udvariasan figyelmezteti, milyen izek szenzációira készítse az inyét. Clément Vautel uj könyve már csak azért is különös könyv, mert nagyon szimpatikus, holott politikával foglalkozik. Tíz éve ahhoz szoktattak bennünket, hogy a politikát sietve és rettegve átlapozzuk, mert abban kicsinyességnél, ostobaságnál és hazugságnál egyebet nem igen olvashatunk. A politika régebben is „az urak huncutsága" kétes alcímét hordta nálunk, most azonban ebből is kivetkőzött, mert a közéleti piacon forgolódók többsége igazi urnák aligha nevezhető, amit pedig csinálnak, azt túlságosan kedélyes jóindulat lenne huncutságnak minősíteni...