A pofon [antikvár]

1915 májusában, egy csodás, verőfényes tavaszi napon Marcel Flanderka egyéves önkéntes a tábori reterát előtt pofon vágja Wagenknecht őrmestert. Néhány héttel rá Wagenknecht kikerül az orosz frontra, ahol hamarosan fűbe harap, Flanderka pedig bekerül a josefstadti cs. és kir. fogházba, ahol az aranyszívű Cenek Swoboda őrmester alias Liberté papa veszi gondjaiba. A felszámolásra ítélt josefstadti fogház a béke és nyugalom szigete a megbolydult történelem háborgó óceánjában. Az idill azonban nem tart örökké: a háború ugyan véget ér, viszont megérkezik - ha kissé késve is - az ítélet, amely kötél általi halálra ítéli Flanderkát. A pofon-ban, amely egy tervezett trilógia első része, a cseh Jiri Sotola groteszk formában, ironikus-szarkasztikus hangnemben ábrázolja a történelem sodrába vetett kisember, "a bátorságra, dacra, tettre" képtelen antihős megpróbáltatásait a fenekestül felfordult, abszurd háborús világban. Akárcsak eddigi prózájában, a Jézustársaság, a Nyársra húzva és a Szent a hídon című művekben. Ezeknek a történelmi nagy regényeknek a monumentalitásához képest azonban A pofon kamaradarab, amelynek tömörsége, intenzitása, cselekmény- és stílusbeli szikársága egy új Sotolát ígér.