A P@si... [antikvár]

"Ernyey ​színész. Ernyey fotóművész. Ernyey író. Ernyey televíziós műsorvezető. Ernyey maga építi az otthonait. Na most akkor Ernyeyre mindezért nyilván sokan irigyek. Meg azért is, mert a legjobb női mindig neki vannak. Irigyek rá, mert körünkben senkin nem áll úgy egy ing, egy zakó, egy nadrág, egy cipő, egy napszemüveg, mint rajta. És milyen ingek, milyen zakók, milyen nadrágok, milyen cipők, milyen napszemüvegek!!! Ernyeyre irigyek, mert van ízlése. De azért jelentsem ki azt is, hogy Ernyey hiú?!… Hát persze, hogy az!… Van mire annak lennie. Ernyeyt többnyire a nők ismerik el, a férfiak nem, mert a férfiak ritkán színészek, fotóművészek, írók, műsorvezetők, otthonépítők, ráadásul elegánsak, jó modorúak és satöbbik egyszerre! Ernyey most éppen a világhálón keresztül folytat -úgy tűnik!- érzéki oknyomozást. Az Olvasónak felhívom a figyelmét arra, hogy ez a kutakodás csak „úgy tűnik”, mintha érzéki volna. Szerintem elsősorban érzelmi… Mert Ernyey a mai kor nőiben az örök nőt fürkészi… Hogy hiába-e, az attól tartok, hogy nem ő, hanem a kor gyarlósága!… Majd rá tetszik jönni a könyvből, miért…" (Verebes István)