A püspök atyafisága [antikvár]

Részlet: A MULT század 80-as évei határozott változásokkal köszöntöttek be a magyar irodalom pangásnak induló életébe. A Gyulai Pál vezette hivatalos irodalom feudális korlátoltságán egyre jobban átütött az új írók frissebb, merészebb s kiforratlanságában is életrevalóbb hangja. Vajda János, Tolnai Lajos magányos és elkeseredett küzdelme hamarosan egész sorával erősödött a fiatalabb írótársaknak, versekben, novellákban, regényekben megjelentek az élet új témái, új problémái, - irodalmunk átlépett sok ellentmondású polgári korszakának kialakulásába. A századvég fiatal nemzedékéhez tartozik az a korán elhalt s korán elfelejtett író is, akinek egyetlen regényét kezébe veszi most az olvasó. A régi irodalomtörténeti kézikönyvek leginkább csak annyit jegyeznek fel Iványi Ödönről, körülforogva nevét néhány sajnálkozó jelzővel, hogy nagyváradi újságíróként kereste kenyerét. Ez a szűkszavú adat véletlenül tényleg eléggé beszédes, - újságírás és Nagyvárad: fontos jellemzői Iványi életének. A polgári sajtó ebben az időben élte hőskorát, s a kapitalizmusba forduló élet új igényei a nagyobb vidéki városokban is kiemelték az újságírást a poshadt és provinciális érdektelenségből s kialakították frissebb, színesebb, gazdasági és politikai tekintetben növekvő súlyú gyakorlatát. Az általános központosítás később a fővárosba szippantotta a vidéki kezdeményezések java szellemi erőit, de ebben az időben még nem egy vidéki napilap és könyvkiadói vállalkozás országos viszonylatban is tényezőnek számított, mint Nagyvárad sajtója szintén. Nagyváradnak egyébként is sajátságos szerep jutott az új irodalom kialakulásában. Mozgalmas életével, gyorsan gazdagodó polgárságával s radikális szellemével mintegy előkészítő iskolája lett annak a győzelemnek, amelyhez már az új században és a fővárosban érkezett el az irodalmi fejlődés, Ady Endre zászlaja alatt.