A pusztai falu [antikvár]

Részlet: "A puszta A szó valódi értelmében nem is puszta az, ahová kedves olvasómat és hallgatómat vezetni akarom, hanem - messze-messze városunktól - egy szomorúan kedves darabka föld, melyet pusztának neveznek, mert beláthatatlan idők óta csak apró fű nőtt rajta, itt-ott egy-egy homoki fenyő vagy törpe nyír; kérgükön néha gyapjúpihe lengett, mely az időnként elhaladó juhok és kecskék bundájából fennakadt. Továbbá meglehetősen elterjedt borókabokrokat is lehetett ott találni; ezenkívül azonban igazán semmit; legfeljebb a távoli hegyeket lehetne még a puszta díszei közé számítani, a hegyeket, melyek csodaszép kék szalagot vontak a tompaszínű táj köré."