A rab király szabadon/Csirkefogók/Haramiák (rossz állapotú) [antikvár]

Mintha gyászos, szomorú sóhajtást hallanék.Mintha a sóhajtást harangkongás kísérné messziről.De nem templomi harangszó, hanem a szelek összecsapódásából származó, amelynek búgással, jajongással váltakozik egyhangúsága.Honnan jön?!... Talán a távolban látszó kék hegyek mögül, ahová túlvilági visszhang sodorta. Gyöngéd a hangja, mint a méhzümmögés. Vagy tán a föld szívéből törnek fel a halkan konduló panaszok? Kínnal fúrják keresztül magokat a lávatengeren, ami a mélységben forr; azután átverődnek az évmilliók során sziklává keményült rétegeken, amelyek valaha, a világ kiskorúsága idejében, cseppfolyós tűzzel sisteregtek.A bűvös gyászhangok soha meg nem szűnnek. Belefájul a szívem s aggódva kérdem a láthatatlan Erőtől: micsoda jel van ebben a folytonos titkos jajgatásban?