A Rajna I-IV. [antikvár]

Hugo Viktornak ez a roppant uti naplója minden egyéb, mint napló, bárha levelek alakjába foglalt feljegyzései közvetlenségükkel, szubjektivitásukkal és rapszódikus csapongásukkal látszólag annak mutatják. Költőnek és tudósnak, régésznek és müvésznek, bölcselőnek és látnok-politikusnak halhatatlan személyességgel, elmésséggel, szemléltető erővel, gondolati mélységgel és multba néző jövőbelátással megirt mestermüve ez, különleges alakja, szerkezete és tartalma szerint egyaránt párját nem találó irás az irodalomban. Sajátságos jelenség: ez a hatalmas mü nem önmagáét született, hanem csak mellékterménye a nagy iró nyilvánosságra jutott legnagyobb, utolsó drámai alkotásának, A várgrófok-nak. Hugo ehhez a szinte aiszchiloszi méreteket öltő hatalmas drámai költeményéhez akart élményeket gyüjteni, amikor 1842-ben rajnai utjára elindult. A Les Burgraves 1843-ban szinre is került Párisban és bántó botrányok között megbukott, bárha ama kor legkiválóbb szellemei a világirodalom mestermüvei közé sorozták. Talán e szörnyü csalódás birta rá Hugo Viktort, hogy rajnai benyomásait, tanulmányait és gondolatait ebben a müvében összefoglalja és kiadja.