A rakodók mindenkit csókoltatnak [antikvár]

„1950-ben születtem Budapesten. Vegyésznek, közgazdásznak tanultam, az újságírásnál kötöttem ki. Igaz, csak későn: huszonhat éves koromban kezdtem a tollforgatást. Miért épp a tollforgatást? Nem tudom. Talán, mert egy időben mosodában dolgoztam szennyesekkel, a szennyesek végeláthatatlan sorban próbáltak megtisztulni a kezem alatt. Aki mindennap szennyesekkel dolgozik, előbb-utóbb bepiszkolódik maga is, valami égi tisztaságra vágyik. A papírlap látszott egyedül makulátlannak, hattyúfehérnek. Úgy hinné az ember, hogy ilyen papírlapokat teleírva apróbb és nagyobb betűkkel, megtisztul maga is. És akkor talán könnyebben megbirkózik másfajta szennyessel is” – írja Megyesi Gusztáv, aki humorról és kivételes tehetségéről tanúskodó írásaiban az impresszionista riporteri attitűdöt remekül társítja a „vesézővel”, és a tények műfajának nemcsak a legjobb tulajdonságait ragyogtatja föl, hanem túl is mutat rajta.