A rátótiak [antikvár]

Egy pillantás Rátótra Senki se tartson attól, hogy a következőkben talán földrajzi olvasmánynyal szolgálunk majd, mert csak a parancsoló szükségnek engedünk, midőn röviden közöljük, hogy Duna-Rátót az alvidéken fekszik. Ha ezt nem tennők, akkor könnyen egy másik hasonló nevű községgel téveszthetnék össze a mi Rátótunkat, azzal az erkölcsi testülettel ugyanis, amelyet népmeséink hagyományai szerint soha sem bántott az értelmi tehetségek tulságos hipertrófiája. A mi Rátótunk az éremnek épp a másik lapját mutatja: a katasztrófának azt a nemét tudniillik, midőn az intelligenczia nemcsak hogy megvan, hanem öl is. Ezt különböző személyek és események rajzából, reméljük, be fogja látni a türelmes olvasó, csak azért az anakronizmusért kérünk bocsánatot, hogy itt folyton többes számban beszélünk, holott pedig Duna-Rátótot épp az jellemzi, hogy ott még a legparányibb gimnazista is vak rajongással hódol az első személynek.