A régi jó idők [antikvár]

Részlet a kötetből: "Nekünk csudadolog amit elbeszélek, S aki meg elhinné, az is ritka lélek, De még az ilyen is a fejét csóválja, S egy-egy "ejnyé"-t nem is állna meg a szája. Ugy fekszik ott Tihany a Balatonban, mintha a Bakony a vízbe tartaná a lábát. Régi már a híre a tihanyi révnek, s akkor is megvolt már, amikor ez a mi dolgunk kezdődött, s a tihanyi parton egy szűkes tanyában éppen annyi helye maradt a révésznek, hogy ő maga leányával belefért a házba. Nem mondom, ha a leány feleség lett volna, hogy a falat kíjebb nem tolná. Mert van olyan asszony elég, kinek nemhogy a szájában férne meg a nyelve, de sőt a házkerítésen is tűlér; de így, ahogy mondtam: az öreg révész lányával meglelte a helyét. A konyhaajtó kitátogatott a vízre, s azon át belátunk a tűzhelyig, melyen egy háromlábú serpenyő alatt vígan durrogott a venyigeszál, s a lefödött serpenyőben sercegett a forró lé."