A rejtelmes India felé I. [antikvár]

Indiának már a neve is elegendő, hogy lángra gyuljon az olvasó fantáziája. Hallani véli a pálmák és mangófák lombjai között a langyos szellő suttogását, s a tropikus dzsungelek között lüktető életre, a létért folytatott örökös küzdelemre gondol. Indiai fejedelmek ragyogó udvartartása jelenik meg képzeletében, naptól barnára égett hinduk tarkán nyüzsgő sokasága, pompás elefánt-karavánok, tigrisek, amint menekülni igyekszenek a vadász vérszomja elől, aranyos pagodák és márványtemplomok, melyek vakitó fehérek, mint a Himalája hófödte bércei. De az én könyvem cime csak az, hogy : "India felé" ! Csak arról az utról szól, mely az ezeregyéjszaka meséinek országába vezet! S ez az ut az ősrégi, kopár, kiélt Perzsián visz keresztül. - "De hiszen Perzsia a költők és rózsák hazája" - mondják önök. - "Ott énekelte gyönyörü dalait Szaádi és Háfiz, ott állnak még ma is az Achaemendiák fönséges palotáinak romjai!" - Igaz, ez igy van ; s Irán gócpontjait már számtalanszor le is irták, kezdve Herodotuszon, a Biblián s a bizutuni ékirásokon, a halhatatlan Marco Polón s a lovagias Chardinon át, egészen a vakmerő Vámbéryig és a tudós Lord Curzonig.