A rejtelmes kohó [antikvár]

Részlet a könyvből: Kint a kertben salátát szedett a kis konyhaleány, vékony hangján valami sóvárgó szerelmes nótácskát énekelt. Kurta volt a nóta; mint valami nehéz sóhajtás, annyi volt az egész, de már vagy huszadszor ismételte, hosszan elnyújtva, szinte áhítattal s még mindig nem lett tőle könnyebb a szíve. - Mit tegyen? ... Elhallgatott. A veranda asztalánál Teri néni, a méltóságos asszony, - el ne hagyjuk mellőle ezt a címet, amiről Pali bácsi titkon azt szerette mondani, hogy ez az ő uszálya, amióta nem viselnek elég hosszú ruhát, hogy az asszony méltóságteljes tudjon lenni benne, - Teri néni beleütötte tollát a tintatartóba és tovább írta a levelét. Újra jöttek a gondolatai, amiket a kis cseléd nyivákolása megakasztott. - "... és, kedves Lujzám, ez nagyon nagy felelősség nekem, mert te tudod jól, milyenek a fiatal leányok. Az ember nem is készülhet mindenre előre, hogy mit ki nem gondolnak. Nem mintha a Te Edit leánykád nem lenne igazán kedves, jólnevelt, aranyos teremtés. Pali is mondta, hogy ilyen helyes kis szüzecskét ritkán látott, hiszen ismered az ő modorát, ezen már, úgy látszik, nem lehet segíteni. Olyan naiv.